Nyim

Üdv:)

Ez itt karácsonyi vendégposzt, ami Nyim kérésére született.
Mindenki, aki itt eddig sorozatokról olvasott, vagy gyűjtögetős kártyajátékokról, most főzhet narancslekvárt. Hát igen, ennyire témába vágok. Sebaj:)

Szóval.

Narancslekvár

 Hozzávalók: Narancs, citrom, cukor. (Vaníliarúd, fahéj, szegfűszeg, vodka, bármi, amit még beleképzelsz.)

  Kezdetnek konstatáld, hogy a különböző áruházláncok olcsóért vágják hozzád műanyag-vödröstül a görög narancsot. (De az előre gyártott narancslekvárt bezzeg nem.) Tehát végy egy vödör narancsot…

Ha szeretnél szép és finom narancshéjcsíkokat a lekvárodba, akkor a nagy nap előtti este áztass be pár narancsot (egészben), hideg vízbe, mondjuk 5-6 darabot… és reménykedj, hogy kiázik belőle egy éjszaka alatt némi vegyszermaradvány. Szerintem igen, határozottan jobb íze/illata lett a narancshéjnak tőle. Ezeket másnap alaposan – értsd kefével/szivaccsal – sikáld is meg, a biztos siker érdekében. Vagy vegyél bio-t. Ha találsz. Zöldséghámozóval próbáld minél vékonyabb csíkokban leszedni a Kiválasztott Narancsok héját, hogy ne, vagy alig legyen rajta a fehér részből, majd csíkozd gyufaszálnyira. (Szépen franciául ezt julienne-re vágásnak hívják, azt hiszem:)
Valahogy így:

 Ha sok fehér cuccot vagdosol bele, keserű lesz a lekvár! Erre gondolj akkor is, amikor a többi narancsot hámozod rendesen. Én nem szedegettem ki a hártyáikból a narancsgerezdeket, de állítólag egyes elvetemültek még azt is megteszik. Azért azt a fehér rostcuccot a gyümölcsök közepéről távolítsd el. Tisztítva 3 és fél kg narancsot kaptam a vödörnyiből.  (Mínusz, amit közben befaltam, plusz a narancshéj, de várj, azt még ne keverd a gerezdekhez…)

Tehetsz hozzá citromot is, valahol kilónként 1 db-t ajánlanak, hát nekünk csak 1 db volt itthon összesen, úgyhogy ennyi került bele. Szebb színe lesz tőle, meg minden. A C vitamint felejtsd el, az úgyis kifő a végére:)

Vagdosd össze a gerezdeket kicsit, majd zúdítsd egy nagy lekvárfőző fazékba (vastag aljú edény előny), és adj neki a botmixerrel. Ez gondolom elhagyható, ha darabosabb lekvárt akarsz. No most mehet bele a narancshéj:) Én türelmes voltam, és legalább 2 és fél órát hagytam főni kis lángon, néha meg kicsit nagyobbon, ha épp volt kedvem a fazék mellett állni és kevergetni:) Szépen besűrűsödött. Ezek után mehet bele a cukor, mindenkinek ízlés szerint. Általában az adott narancsmennyiség fele a mérvadó, de mondom, biztos ami biztos, kóstolgass. Ettől persze hígabb lesz a gondosan sűrítgetett lekvárod, úgyhogy adj neki még úgy fél órát legalább, de itt már vigyázni kell nagyon, a cukor könnyen leég.

Ja, és találtam otthon majdnem 2 egész rúd vaníliát is, úgyhogy beledobtam némi pluszként. Karácsonyízűt most nem akartam csinálni, meg már nem is nagyon volt időm, de pl pár egész rúd fahéj is elmenne bele szerintem.

Én „klasszikus”, dzsemfix, meg tartósító (meg satöbbi, meg ilyesmi) nélküli lekvárokat szoktam főzni, így is túl sok olyan dolgot megeszik az ember, amiről nem tudja micsoda…hidd el, így is működik a dolog.

A lekvárt a végén alaposan elmosott, csírátlanított üvegekbe töltsd! Ami nálunk úgy nézett ki, hogy forró víz az elmosott üvegekbe és a mikróban még 3-4 perc forrás. Ettől az üvegek is jó forróak lettek, ami nem árt, ha nem akarod, hogy a hirtelen hőtágulástól – ami a lekvárbeleöntéskor történik – megrepedjenek. Anutám arra esküszik, hogy tepsibe öntött forró vízbe kell beleállítgatni az üres üvegeket, és az melegen tartja őket, míg a lekvárt adagolod.

Továbbiakban tetőt rácsavar, fejrefordít 1 percre (vákuum, meg fertőtlenítés okán), aztán mehet a dunsztba. Pár napig, míg nem hűl ki teljesen, hagyd pihenni.

Kééész! Divatosan karácsonyi gasztroajándéknak is titulálható, osztogatható finomság. Vagy autentikus angol reggelikre. Marmalade, jumm. Az utolsó, félig telt üveget rögtön lehet kóstolgatni is. :)

A Kis Falum rovatunkat olvashatták^^

 Miután az aktív posztolás csúfos kudarcba fulladt, úgy döntöttem kicsit változtatunk és bevonok másokat is az irkálásba. Így pedig már kétszer akkora eséllyel nem lesznek posztok.
Viszont a lényeg: üdvözöljük Eenát a fedélzeten és kívánom, hogy írjon ide sokat és jól.
Salut!

 Ravnica óta talán a leghangulatosabb világ. Az őszi hangulathoz simán passzol, a vámpír/vérfarkas/zombi tematika, az illusztrációk és a színesítő szövegek. Mellesleg vannak megint forgatós lapok, most a nappal-éjszaka váltakozását bemutatva. Szerencsére érdekesek és jobbnak tűnnek, mint az egykori Kanagawásak. Teljes laplista, képekkel, itt.

Kellemetlenül hosszú idő után új album. Egyelőre három nagyon kedvenc (Tall Tales for Spring, Carousel, Fairweather Frineds) és több olyannal, amivel nem tudok mit kezdeni. Azt hiszem leginkább az a bajom, hogy túl sokszor énekel túl magas hangon. Vagy kezd túl profivá válni és több háttérzenész van, mint szokott lenni.
Viszont az interjút érdemes megnézni, mert kiderül belőle, hogy Vanessa otthagyta az eddigi kiadóját és producereit (hogy utóbbi szerepet Peter Gabriel töltse be) és hogy ragaszkodott az album valódi mágnesszalagos rögzítéséhez. Szeretem a nosztalgikus megnyilvánulásokat. Ennyit belőlem, most interjú:

Aztán a szám, amit régen - mikor még csak instrumentálisan létezett- csak Waltz-ként ismertünk:

Végül a legjobb szám:

 Egyelőre a legjobb dal az albumról. Nem véletlenül hallgattam múlt hét szerda óta ezt az egy számot végtelenítve. Mellesleg a poszt címe is innen van.
Végül az élményre a klip rátesz még egy lapáttal, bár eddig nem nagyon emlegettem de szerintem a világ egyik legszexuálisabb látványa, mikor egy nő a tűz körül táncol.

Ma az ország középső részén lelkizés várható. Két markáns vélemény összeütközéséből ciklonok és szózáporok alakulhatnak ki. A nagynyomású indulatok tartósan borult időt okozhatnak.
A hangulat fagypont körül alakul.

River Cottage ősszel a legszebb (legalábbis a Spektrum szerint, de cáfolni nem tudom, úgyhogy kénytelen vagyok elhinni) főleg, hogy a temetőkertben a nagyközönség számára is hozzáférhető zöldségek teremnek.
Viszont nem a közösségi kertek a lényegesek ebből, hanem a recept:

• póréhagyma
• kakukkfű
• lestyánka
• krumpli
• némi tej és vaj

Muszáj vagyok lekörmölni, mert egy héten belül megerősítés hiányába egyszerűen kihullana a fejemből. A lényeg, hogy a zöldséget apróra vágjuk, a hagymát kevés olajon megpirítjuk. Közben a krumplit felvágjuk, vízbe dobjuk és hagyjuk magába főni. A megpuhult krumpliról leöntjük a víz nagyját, hozzácsapjuk a tejet és vajat (csak érzéssel) nem elfelejtve a póréhagymát és az egymással jól együttműködő, ezáltal erőteljes ízt adó kakukkfű és lestyánka párost. Elvileg a tej és vaj segít valami csekély mennyiségű szósszá összeállni.

Azt hiszem többször kéne gasztródokut nézni.

 ...főszerepben pedig Felicia Day, mint egy elf orgyilkos. Egyelőre az első és második részek vannak fent youtube-on.

 Aláírom nem vagyok eléggé képzett ahhoz, hogy felfogjam a balett szépségeit. Vagy legalábbis nekem nem sikerül értelmet találni benne. 

 ...legalábbis szerintem.
Most, hogy megvolt az évszakváltás, ideje pár kedvenc filmet bemutatni. Mindegyik összefügg az ilyenkor szokásos mélyrepüléssel és meghatározó darab, amihez jó vissza-visszatérni.

1., Garden State (Régi környék)
 

2., Lost in Translation (Elveszett jelentés)
 

3., Big Fish (Nagy hal)
 

 Kavargó gondolatok világában irányjelző hangok