Kellemetlenül hosszú idő után új album. Egyelőre három nagyon kedvenc (Tall Tales for Spring, Carousel, Fairweather Frineds) és több olyannal, amivel nem tudok mit kezdeni. Azt hiszem leginkább az a bajom, hogy túl sokszor énekel túl magas hangon. Vagy kezd túl profivá válni és több háttérzenész van, mint szokott lenni.
Viszont az interjút érdemes megnézni, mert kiderül belőle, hogy Vanessa otthagyta az eddigi kiadóját és producereit (hogy utóbbi szerepet Peter Gabriel töltse be) és hogy ragaszkodott az album valódi mágnesszalagos rögzítéséhez. Szeretem a nosztalgikus megnyilvánulásokat. Ennyit belőlem, most interjú:
Aztán a szám, amit régen - mikor még csak instrumentálisan létezett- csak Waltz-ként ismertünk:
Végül a legjobb szám:
Egyelőre a legjobb dal az albumról. Nem véletlenül hallgattam múlt hét szerda óta ezt az egy számot végtelenítve. Mellesleg a poszt címe is innen van.
Végül az élményre a klip rátesz még egy lapáttal, bár eddig nem nagyon emlegettem de szerintem a világ egyik legszexuálisabb látványa, mikor egy nő a tűz körül táncol.
