Kellemetlenül elkéstem ezzel a poszttal, de először nem volt netem, aztán időm és kapacitásom az írásra. De most itt figyel:

Füred felé menet félúton megálltam ajándékozni és ajándékot kapni (jó érzés mindkettő) és a gasztró ajándékok (Kerítésszagató pálinka, mézeskalács és tapírlekvár) mellett meg lettem lepve két Magic booster-rel.  Szerencsére, jól felkészült fiatalember vagyok, úgyhogy volt nálam elég föld egy gyors mekis minimaster-re. A visszavágó elmaradt, mert D már eléggé unta a dolgot hiába pakolgatta vagy kétszer át a nálam lévő THK gyűjteményt.
Sikerült egy nagyon lassút játszanunk, nagyjából 8-10. körig senki nem csinált semmit. Eena színt csúszott, nekem pedig egy darab Armored Skaab árválkodott a kezemben, amit az előző minimasterezés után jobbnak láttam annyira nem kirakni (dobtam volna a kis paklim közel ötödét a temetőbe) úgyhogy gazdátlanul árválkodott az asztalon egy használó nélküli Silver-inlaid Dagger-em. Persze közbe Eena szorongatta a lapjait, megkínált egy Trepanation Blade-el, ami ha van lent lénye eldöntötte volna a meccset. Kicsit leizzadtam, de aztán sikeresen behúztam egy Naturalize-t. Kés le, cserébe meg kivégezték az egyetlen piros manám. Remek, ekkorra lett már lett két temetőből visszahozó varázslatom, Armored Skaab ki, négy lap le. Innentől persze sietni kellett, mert kettesével mentek ki a lapok a temetőből. Ott figyelt egy vérfarkas a pirosabbik fajtából. Visszahoztam, de szerencsétlen Claustrophobiá-s lett. Nem baj leszedtem róla az enchantment-et. Közben a túloldalon lejött egy Thraben Sentry, amit én összekevertem a másik fehér pörgetős lappal (persze most, hogy ezt írom az is kiderült, hogy piros az a fehér) úgyhogy örömködtem a Bond of Faith-nek. Gondoltam majd átváltozik vörös vérfarkassá és nem támad, nem védekezik. Hát nem, csak kegyetlenül felhízott. Mondjuk innen mindegy volt, több +1/+1 counter-t adó lappal felpumpáltam a lényeim, támadtam vagy kétszer és végül nyertem. Igaz, bárhol bármit hibázok és az eredmény pont a fordítottja lesz, mert csak egy köröm volt.
Jó játék volt, nagyon.

Amúgy még ugyanekkor tettem szerencsét a mézeskalács Bojzaskutyára és Szellemre is, hát nem enni valóak?

(Igen, azóta már megettem őket. Mínusz a szemeket, a piros bors elvileg magában nem finom, viszont Borzaskutyának szép szegfűszeges csillagszemei voltak.)