Nyim

Kanagawa: japán egyik északi prefektúrája (területi egysége)
Great Wave of Kanagawa: Hokusai által 1830-1833 között készített készített fanyomat. Egyike legelismertebb japán művészeti alkotásoknak. A nyomat az Ukiyo-e művészeti stílusba tartozik, ami az Edo-korszak alatt érte el népszerűsége csúcspontját és leginkább a városi, alsóbb társadalmi státuszú emberek életével foglalkozott.
Jelentése Magyarországon pedig egy háromfős, holland-magyar kooperációban összehozott zenekar, a chiptune műfajban.

Az egész koncert két órával később és vagy három kilométerrel arrébb került megrendezésre. Egyébként megérte várni és a Tündérgyárba áthelyezni a dolgot, mert így legalább Balázzsal nyertünk két korsó sopronit (miután hármat bebuktunk).
A Kanagawáról már vagy egy fél éve tudok, de egy számnál leragadtam (Golden Harpoon), így első alkalom volt a koncert és a számok többségének hallása is. Szerencsére csak viszonylag voltunk sokan, de azok annál inkább szét voltak esve. Egyébként valaki rögzítette az egész koncertet, alább a videók.
Egyébként a számok között a hangulatot fokozták a következők bekiabálások a már kevéssé szomjas közönségtől: "Ossian", "Akela", "Vona Gábor". Utóbbit nem nagyon tudtam hova rakni.

A koncerten amúgy láttuk hipster-Lilit (igen, HIMYM referencia), meg persze több hipstert, mint amennyihez szokva vagyok.
Koncertkritikát nem tudok írni, mert: egyrészt első Kanagawa koncert, másrészt egy kivételével ismeretlenek voltak a számok, harmadrészt nincs album amihez viszonyíthatnám a koncerten játszott számokat.

De lényeg a lényeg: a dobot szeretem (az pedig volt rendesen), az ambientes hangzást (elvileg ez az)  szintén, a basszusgitáros lány meg tündéri volt, ahogy az utolsó szám alatt mobiltelefonnal vette a közönséget.
 

Balázs szerint: "Tetszett a koncert, kár hogy a gitár húrja elszakadt. Egyetlen dolgot amit hiányoltam az az éneklős szám a basszusgitáros csajjal. Kurva jó volt a hangulat összességébe. OSSIAN"

Következzen alább a szétszórt és rendezetlen véleményem/kritikám az utolsó filmről, aki nem akar spoilerbe botlani, az most forduljon vissza.

 
Miért van az, hogy minden regényfeldolgozásból csak egy dolgot hagynak ki? Ez pedig nem más, mint a józan ész.
Gondolok itt arra, hogy a regényben a fiatalkorú tanulókat kimenekítették Aberforth kocsmáján keresztül, persze akkor kevesebb sikító-visítozó tanulót mutathatott volna a kamera (a másik hasonlóan átgondolatlan és hiányos film a Gyűrűk Ura: A király visszatér volt). Ugyanekkor kimaradt a könyv egyik legsúlyosabb jelenete, mikor a Lumpslucknak és a Mardekárosoknak választási lehetőséget kínálnak: Voldemort vagy az Iskola.
Iskoláról jut eszembe: nem feltétlenül csak úgy lehet ábrázolni egy elnyomó rendszert, hogy Hitlerjugend tábornak álcázzuk a Hogwartsot, ahol a diákok a nap nagyobbik részében négyzetrácsba rendeződve menetgyakorlatoznak a lépcsőkön.
Ha már ennyire benne vagyok a hiányosságok felsorolásában, akkor vegyük sorra: Hagrid öccse, a kentaurok, a szellemek, a Weasley lány vitája a szülőkkel, Lupin és Tonks vitája a szülői felelősségről, az ellenállás rádiója (igaz ez előző rész), Lupin és Harry vitája (dettó előző rész).
Továbbá a hogwartsi csata lehetett volna kicsit lassabb és szétszórtabb a kastély folyosóin, az egyórás tűzszünetben pedig jóban elrendezhették volna az ebédlőt. Szerintem.
A másik nagy kár, hogy a mellékszereplők: Alan Rickman, Michael Gambon, Gary Oldman, David Thewlis kisujjaiban külön-külön több színészi kvalitás rejtőzik, mint a három főszereplőben együtt, de mégis alig-alig kapnak játékidőt. Ezzel szemben viszont van rengeteg lassított főszereplő pillanat megfejelve annyi cgi-al, hogy az inkább gyomorforgató, mint látványos.
A zene pedig helyenként meglepően jó volt (persze követte a zsánert: szomorú magányos hang énekel valamit és mögötte minimális hangszerelést) nem is csodálkozom azon, hogy nem John Williams írta.

A film vége pedig: csak a pocakos és kopaszodó Ron és a szakállas Malfoy volt az, aki egy kicsit is meggyőzően hozta a figurát.

Norbert szerint: Nagy bajban van aki nem olvasta az összes könyvet mert ugyanazon baja van ennek is mint az összes Potternek Főnix rendjével kezdődően (vagyis amióta egy és ugyanazon ember rendezi őket)- laikus szemmel egy eszeveszett katyvasz ami nem áll össze, vagy nem történik semmi (de tényleg SEMMI- félvér herceg, csak 70%-ban semmi halál ereklyéi 1) vagy ha igen akkor kurvára nem érted (Főnix rendje, meg ez).
Pár pozitívum: ez az epizód lett a legélvezhetőbb, legalábbis a Yates érából. Vége a sorozatnak. Az Azkabani foglyot mindig újra lehet nézni!

Tegnap Csattal fogtuk magunkat és kipróbáltuk a Decipher-es Star Wars kártyajátékot, annak is a Death Star II alappaklijait (egy lázadó, egy birodalmi). Mondjuk mindig is a lázadók pártját fogtam, de Csatival nem lehetett egyezkedni: „Ahol Solo van...”. Így kezembe vettem a sötét oldalt és elhatároztam eltaposom a ribilliót.
Jelentem, sikerült.
A paklik miatt kizárólag az Endoron mókáztunk – már ami a felszíni eseményeket illeti – valamint a Bespin, Sullust és Tatuin rendszerekben.
Csatt esélyei zuhanórepülésbe kezdtek az Endoron mikor leraktam az AT-ST-met és a nulla felé konvergáltak onnantól, hogy felhúztam a pakli egyetlen AT-AT-ját. Külön poén, hogy Piett Admirális megfelelő űrjármű hiányában kénytelen volt a bunker hátsó ajtajánál cigizve tölteni az idejét, miközben odakint folyt a lázadók vérének ontása.
Egyetlen aggodalmas időszak volt, mikor a Bespin fölött egyetlen TIE Interceptor állt szembe a lázadók mindenféle géptípusával a B-szárnyút leszámítva. A Tatuin fölött már-már unalmas volt a birodalmi fölény (egészen addig, míg Han Solo meg nem érkezett egy X-szárnyúban). Viszont első kézből szembesülhettem a TIE vadászok minden hátrányával: azaz a hiperhajtómű hiányával, miközben egy nyamvadt csillagrombolóm sem volt. Ezen az istentelen helyzeten szerencsére egy TIE Defender és pár körrel későb az első Victory-osztályú hajó segített.
A Victory megérkeztével persze az űrben is átvettem  kezdeményezést, a TIE vadászokat begyűjtöttem és visszavontam a Sullustig, majd a Tatuinnál szétvertem a lázadó vadászgépek összpontosítását.
Ezután jött még két Force Drain és Csati elvesztette a partit.

Ja és szabálymagyarázat: végre megtaláltam mi történik a pilótával, ha kilövik alóla a járművet (akár űr- vagy felszíni), a pilóta és az utasok odavesznek (Lost). Kivéve ha a jármű egy élőlény (Creature Veichle), arról „le tud ugrani” (disembark). Legalábbis a szabálykönyv szerint.

Mint azt már írtam korábban tervbe vettem, hogy a zombis film forgatókönyvét irodalmi magasságokba ültetem át. Azóta átfutottam párszor, gondolkodtam rajta mit lehetne kezdeni vele (leginkább semmit) és annyira szívesen fel sem vállalom már (érdekes mennyit változik az ember értékítélete egy év alatt). Viszont a Super 8 után úgy gondoltam ideje leporolni a könyvet és megosztani mindenkivel, aki kíváncsi rá.
Előre jelzem nem jó sem a cím, sem a nevek, sem a párbeszédek. Helyenként a történet se az igazi, de arra még nagyrészt büszke vagyok. Az ékezetek csak úgy, a toldalékok pedig az átírások miatt általában hiányoznak. És most már nem fogom kijavítani.
Hozzáértő és hozzá nem értő kritikát nyugodtan tegyetek.
A részletek a tovább után.

Fogadjátok szeretettel.

Na, Super 8: elsőre fogalmam sem volt mire megyek azon túl, hogy amerikai kisváros és UFÓ. Aztán Norbert felkészített, hogy egy korai Spielbergre számítsak (annak ellenére, hogy Abrams film), amiből persze gyanítható volt, hogy gyerek lesz a történetbe. Mondjuk arra nem számítottam, hogy komplett filmes stábot kapok, akik éppen zombifilmet forgatnak. Na ettől a pillanattól a film megadta nekem azt a szórakoztató értéket, ami miatt megérte jegyet váltani. Meg persze jó volt az pár történetszál, aminek a megoldását nem tolták rögtön az arcomba, hanem menet közben lehetett tippelgetni. A tippem persze pesszimistább volt, mint a film "valósága". A részletek titokban maradnak, mert túl sok lenne a spoiler.
Egy dolog zavart nagyon az történet első felében: hogy nem mutatták az idegent, de annyira idegesítően nyilvánvaló/amatőr/egyszerű módon, hogy a harmadik eset után már karmoltam a karfát. Egyébként meg a lény jól sikerült, csupaláb, csupakar és nehéz eldönteni melyik a teteje illetve az eleje vagy a vége.
És ebben a posztban szerepel az új feature (másvalaki nézőpontja) is: 

Norbert szerint: Arra jó volt hogy ujranezesse velem a harmadik tipusú talalkozasokat, kincsvadaszokat meg egy picit talán a tökéletlen időket, de a rendező tempojahoz képest ez a film uncsi volt, Spielberghez képest meg helyenként túl sötét. Ujra lesz nézve otthon kisebb elvárásokkal.

A film valóban lassú volt egy csöppet, szóval nem hiszem, hogy túl sokszor fogom újranézni. Mielőtt elfelejteném: a stáblista alatt levetítik a srácok által forgatott filmet.
Konklúzió: egyszer-egyszer jó lehet majd elővenni, de valahogy nem az igazi. Viszont óriási élmény volt úgy beülni rá, hogy semmit nem tudok az egészről, leszámítva az apát játszó színész személyét (akit zsigerből utálok) és a film címét, ami a kamera típusa is egyben.

 Persze nem nálunk van, de azért kipróbálnám.

Berci visszaemlékezései:

[20:45] berci: báj dö véj
[20:45] berci: voltra visszatérve
[20:45] berci: mikor 4 órát vártam kedden, hogy beengedjenek, akkor arra gondoltam, hogy ismerős a sztori
[20:46] berci: sok ember vár a csomagjaival arra, hogy az őrök betereljék egy külvilágtól elzárt helyre, ahol karszalagot viselve, rossz körülmények közt kell élni

Új bejegyzés majd akkor, ha már nem töltene el örömmel egy nukleáris holokauszt.

 Itt tudsz sajátot csinálni.