Tegnap Csattal fogtuk magunkat és kipróbáltuk a Decipher-es Star Wars kártyajátékot, annak is a Death Star II alappaklijait (egy lázadó, egy birodalmi). Mondjuk mindig is a lázadók pártját fogtam, de Csatival nem lehetett egyezkedni: „Ahol Solo van...”. Így kezembe vettem a sötét oldalt és elhatároztam eltaposom a ribilliót.
Jelentem, sikerült.
A paklik miatt kizárólag az Endoron mókáztunk – már ami a felszíni eseményeket illeti – valamint a Bespin, Sullust és Tatuin rendszerekben.
Csatt esélyei zuhanórepülésbe kezdtek az Endoron mikor leraktam az AT-ST-met és a nulla felé konvergáltak onnantól, hogy felhúztam a pakli egyetlen AT-AT-ját. Külön poén, hogy Piett Admirális megfelelő űrjármű hiányában kénytelen volt a bunker hátsó ajtajánál cigizve tölteni az idejét, miközben odakint folyt a lázadók vérének ontása.
Egyetlen aggodalmas időszak volt, mikor a Bespin fölött egyetlen TIE Interceptor állt szembe a lázadók mindenféle géptípusával a B-szárnyút leszámítva. A Tatuin fölött már-már unalmas volt a birodalmi fölény (egészen addig, míg Han Solo meg nem érkezett egy X-szárnyúban). Viszont első kézből szembesülhettem a TIE vadászok minden hátrányával: azaz a hiperhajtómű hiányával, miközben egy nyamvadt csillagrombolóm sem volt. Ezen az istentelen helyzeten szerencsére egy TIE Defender és pár körrel későb az első Victory-osztályú hajó segített.
A Victory megérkeztével persze az űrben is átvettem kezdeményezést, a TIE vadászokat begyűjtöttem és visszavontam a Sullustig, majd a Tatuinnál szétvertem a lázadó vadászgépek összpontosítását.
Ezután jött még két Force Drain és Csati elvesztette a partit.
Ja és szabálymagyarázat: végre megtaláltam mi történik a pilótával, ha kilövik alóla a járművet (akár űr- vagy felszíni), a pilóta és az utasok odavesznek (Lost). Kivéve ha a jármű egy élőlény (Creature Veichle), arról „le tud ugrani” (disembark). Legalábbis a szabálykönyv szerint.
