Végy egy doboz gyufát, vágd le a felesleges részét, érzéssel adj hozzá technokolt és párápápárám: kész a tankcsapda.

 Aki szeretné elolvashatja a zugóli lapok egy kellően idejétmúlt számát is. Szóval az alapok: mivel ilyen kicsi L alakú fémet illetve egyéb anyagot nem tudtam rögtönözni a gyufára esett a választásom. Miután az ember megszabadul a mérges részétől elég sokmindennek el lehet passzolni a megfelelő festéssel. Amit így elsőre vagy valami tompa szürkés árnyalattal képzelek el, vagy egy ilyen bordó-piros félét, nagyából olyan színűt mint amilyen a vasúti pályán a köveké. 

 Méretre vágás után kereszt alakba összeragasztottam egy-egy darabot és egy másik kereszttel vagy önálló gyufaszállal alátámasztottam, hogy legyen ideje normálisan megszáradnia a ragasztónak.

Muszáj volt satut szerkeszteni két dobozból, mert a kis keresztek súlypontja a tökéletestől távol áll. Miután szépen befogtam a darabokat felkerült a harmadik szál is, hogy meglegyen a klasszikus forma. Persze itt is megvolt az alátámasztás. 

 Itt pedig a kész szerkezet. Ragasztás után két órán át állni hagytam és egész stabilra sikerült. Egyelőre három készült el, még három van félkész állapotban. Festést majd akkor kap, ha elkészült a talapzat hozzá. A Mechwarriorba az egyik nehéz terep egy ilyen tankcsapdás rész lesz. A játék szabályai szerint az ilyen terepen az egységek fele sebességgel közlekednek, kivéve a légpárnásokat, mert azok sehogy.

 Végül egy perspektivikus kép, ami alapján erősen elgondolkodtam rajta, hogy meg kéne rövidíteni a szárakat, mert túl nagynak tűnik a tankokhoz első ránézésre.

A következő alkotás majd a papírmasé alap lesz, de szabályos versenyméretű, szóval majd nyomtatok és azt használom majd sablonnak.