Hagytam leülepedni az utolsó részt. Muszáj volt, mert kicsit úgy érzem elszaladt egy kicsit a ló Steven Moffat (a sorozat főatyaúristene mostanában) alatt. Annak ellenére, hogy örülök az évadon - látványosan - átívelő történetszálaknak, de az eddigi hét rész kicsit a prequel George Lucas utánérzetét keltette.
(kép: ibishtar.livejournal.com)
Mi is volt eddig?
- megismertük és (és legyőztük, ráadásul zseniális módon) legyőztük a Silence-t. A monológ ismét remekül sikerült, hajszálnyira van a Stonhenge-beszédtől
- voltak kalózok (a végkifejlet nem volt az igazi szerintem)
- a TARDIS testet öltött (Neil Gaiman le sem tagadhatja magát)
- a fehér zselé emberpótlékos duplarész volt a mélypont (egyszer)
- Demon's Run: a Doktor csapatot épít majd jön, lát és győz. Aztán kiderül, hogy mégsem ééés mégis van remény.
- a következő rész címe miatt pedig az ember leginkább átlépne a következő három hónapon: "Let's kill Hitler".
Mi a baj az utolsóval? Az hogy már láttuk ugyanezt egy fél évaddal ezelőtt. Sőt még a Doktor sem tud kilépni a saját szerepéből. Elismerem, a beszéd nagyobbik része nyelvi panelekből áll, de azért néha írhatnánk pár új sort a szereplőknek.
Mást, többet a részekről nem írok, mert nem akarok spoilerezni.
Fontos még megjegyezni őt: Catrin Stewart (a.k.a. Jenny, a cselédlány/elszánt katanás harcos)
