That's all folks!
Az a szomorú, hogy az utolsó részig sem tudtam eldönteni jó vagy rossz sorozatról van szó. Hiányzott belőle valami plusz, ami miatt hétről-hétre vártam volna az újabb részeket.
Persze idővel biztos nagyon jó lehetett volna, de készítők kifutottak az időből és a történettel ellentétben az utolsó pillanatban nem történt deus ex machina, a sorozatot pedig lelőtték korrekt lezárás nélkül.
Illetve az utolsó gondolatom a hozzáállásomhoz hasonlóan bizonytalan, legalábbis fejben már végigvittem egy-két befejezést. Az egyiket mindjárt meg is osztom, csak előtte gyors fejtegetés arról, hogy miért is volt kaszát érően alacsony a nézettsége:
A problémák:
- Intelligens sorozat volt, amiben a Csillagkapuktól eltérően a tudomány és fikció páros közül inkább a tudományon volt a hangsúly.
- Emberibb karakterek, a megszokott négyes felosztás helyett: a csapat főnöke (intelligens, humoros, tökös csak éppen aluliskolázott), nehézfiú (nagydarab, jó helyismeret, szótlan, személyéhez köthető fegyver), az okos (archeológus/elméleti fizikus, idegesítően puhány de idővel belejön) és a nő (talpraesett, katona/törzsfőnök, okos/jó a helyismerete)
- Az adott galaxis sorsa helyett inkább gyakorlati problémák kerülnek előtérbe, mint mit is lélegezzünk, igyunk, együnk
- Nincsenek találkozások - a szánalmas módon megvalósított - az emberi történelem különböző korszakaira utaló "civilizációk"
- Idegenek sem nagyon kerülnek elő benne
Van még +1 is, de ez a saját problémám: kiszámítható volt. Főleg a nagyobb ívű történetszálak. Az utolsó pár történetet mondjuk élveztem, szóval még egy évadnyi esélyt még adtam volna neki. Azért a hidegháború után 20 évvel megjósolható volt, hogy a két egymással szemben álló társadalom, amit méreteiben a Grand Canyonra hajazó, ideológiai szakadék választ el egymástól nem atombombával vet véget evilági pályafutásának, hanem a közelgő természeti katasztrófa hatására összefognak és modern exodusba kezdenek.
Nos széljegyzet a történet végére (nyomokban spoilereket tartalmazhat): Michael első (alien-szerű) hibridjei óta legszerencsétlenebb ellenséges civilizáció végre összead két prímszámot és kényszerpályára küldi a Destiny legénységét. A blokád egyrészt kiterjed minden rendszerre, ahol csillagkapu van és persze minden vörös törpére (az ős hajók ezen generációjának full extrás benzinkútja) is. Nem esnek kétségbe, Eli fejében megfogan a megoldás: nem állunk meg többet ebben a galaxisban, inkább átalusszuk a következő három évet hibernátorokban és a következőben folytatjuk a normál hétköznapokat. Igen ám, de pontosan eggyel kevesebb kapszula van, mint "legénységi tag" és az energia is éppen arra elég, hogy magunk mögött hagyjuk a drón-galaxist és belátható időn belül átérjünk a másikba. Eli marad ébren, mert Rush-t nem akarják egyedül hagyni a hajóval (én sem tenném) másrészt az ő terve, harmadrészt eljutott arra a pontra, hogy már minden mindegy. Szerették/szeretett, megismerte a határait, más élethelyzetbe sikeres lett volna és megbékélt mindenkivel, akivel meg kellett.
A legérdekesebb kérdés az utolsó jelenettel kapcsolatban, hogy eredetileg ez volt a vége vagy csak a kasza után csapták hozzá? Ugyanis az első rész fordítottaj, nagyjából a sorrend is megegyezik, csak most minden lekapcsol, Eli pedig a megfeszített munka helyett az FTL színeit nézegeti.
A befejezés szerintem: Eli megférceli a kapszulát, de közben éppen annyival több energiát használ fel, hogy az utazás három év helyett három a valahányadikon évig tart és a Földön már mindenki feladja a projektet. Mivel a Föld már addigra túllépett rajtuk a legénységnek csak a hajó marad, így mennek tovább, de az ő életükben már nem sikerül megfejteni az univerzum üzenetét. Soktucat galaxissal és generációval később persze rájönnek, de minek, hisz az eredeti emberiség már túljut a kérdésen. Sok hűhó semmiért.
Végül kik is voltak az elkövetők:
(a képre kattintva nagyobb lesz)
