Egy megható monológ hasonló hangulató zenei aláfestéssel. Mellesleg pedig a sci-fi történet egyik legszebb monológja. Mellesleg kényezteti a last man standing fétisemet is.
És, hogy mindenki vágja mit is mond erős akcentussal az úriember itt a magyar fordítás:
"Azt hiszem az emberek tudták, hogy végük. Bármelyik másik faj megadta volna magát a kétségbeesésnek, de az emberek még nagyobb erővel vágtak vissza. Kényszerítették a minbarikat, hogy megküzdjenek minden egyes centiméterért. Életemben nem láttam ehhez foghatót. Sírtak, imádkoztak elköszöntek a szeretteiktől és félelem vagy bizonytalanság nélkül halál torkába vetették magukat. Soha fel nem adva. Senki, aki látta őket az elkerülhetetlen ellen harcolni nem tudott segíteni, legfeljebb könnyeket hullatni. A makacs nemességük. Amikor kifogytak a hajókból puskákat használtak, mikor kifogytak a puskákból késeket, botokat és a puszta kezüket. Ragyogóak voltak. Csak remélhetem, hogy mikor eljön az én időm, akkor feleannyi méltósággal halok meg mint amennyit a szemükben láttam a végén. Két évig csinálták ezt. Soha nem fogyott el a bátorságuk, de a végén elfogyott az idejük."
