Valamiért azt hittem, hogy nem fogom még egyszer annyira zavarban érezni magam, mint a második (babarózsaszín) kötet megvásárlásakor. Tévedtem. Az ötödik kötet a maga csillogó, neonzöld megjelenésével...hát...egyedi...ööö...és...kellően férfiatlan. Viszont minden bizonnyal látványos lenne a polc, ha rásütne a nap.
Amúgy a magyar kiadás utolsó kötetében poén, hogy a hazai képregényrajzoló berkek pár alkotóját felkérték pár kockára. Abszolút kedvenc A torontói ló, Gróf Balázstól. Már-már kedvet kaptam megnézni az eredetit. Már-már. De most enni kell.
