Szóval tanítási gyakorlat letudva, papír leadva, eredmény a tanulmányi rendszerben. Kiderült, hogy két nyelvvizsga kell. Fizetés, hogy befizessem magam rá - pótlólag. Közben beiratkoztam azért könyvtárba is. Találtam is anyagot. Közben a szakdolgozatom elérte a negyven oldalt, de jelenleg csak egy halom agyag, forma és tartalom nélkül. Óriási. Szóval most még lefirkálom a forrásokat amiket találtam és megpróbálok kozmetikai műtétet végezni rajta, hogy jó legyen. Miért predesztinálok magamnak gyomorfekélyt? És miért fáj a szemem? És apa mióta tud sütni? Ja és hány eper illik egy tortára?
Amúgy a lényegesen valósabb veszély (feltéve, ha kifizetnek végre) az az, hogy elhízok. Valamiért a kreatív alkotás és a csokoládéfogyasztás összekapcsolódott nálam már-már pavlovi szinten.
Ja és zárszónak: isten mentesen mindenkit, hogy kedvet kapjak és leírjam és közzétegyem a gondolataimat.
Van, ami ellenségeket kreálna, nem is egyet. Ha már itt tartunk, akkor vajon mi a jobb? Az embernek magában tartania a mondanivalóját, ha tudja azzal érzékeny pontra tapintana vagy legalábbis sértené mások önérzetét vagy közölje hátha elér valami hatást?

He?