Ígérem az új évadig ez lesz az utolsó Doctor Who témájú poszt. Komolyan. Viszont előtte még előtte következik egy tisztességes adag rajongás, hátha kedvet kap valaki hozzá.
Kezdjük talán az alapoknál. A történet főszereplője a Doktor. Keresztnév? Vezetéknév? Hát az nincs, szóval csak Doktor, akinek néha szokása meghalni és regenerálódni. Utóbbinak következménye az arc és személyiségváltás az emlékek megtartása mellett. A szemlyiségéről biztosat nem lehet mondani éppen az újabb és újabb inkarnációi miatt, a három doktor, akit eddig volt szerencsém megismerni időnként morcos, általában emberbarát és cinikus vagy épp atyáskodó az emberiséggel kapcsolatban. Mellesleg népéből az utolsó és hosszú életéből kifolyólag a múlt, jelen és jövő összes kellemetlenkedő idegenét legyőzte már legalább egyszer. Persze ez azt is jelenti, hogy az egészségesnél nagyobb a Doktor egója.
Egyedül utazni nem jó, szóval időnként maga mellé vesz egy-két embert akit ideig óráig utaztat térben és időben. És ha már itt tartunk, akkor muszáj megemlíteni a Tardis-t. A Tardis egyrészt szintén utolsó példány, másrészt egy űrhajó, ami kék telefonfülkének álcázza magát. Az utasok kényelme éredkében pedig belül nagyobb, mint kívül.
És visszatérve a való világba, mint sorozatot tekintve: Hát elsőre és csak belepillantva gagyinak tűnik. Ahhoz, hogy értékelni kezd legalább egy egész részt végig kell nézni. Viszont, ha ezt megteszi az ember és csak egy kicsit is megszólította Douglas Adams Galaxis útikalauza, akkor a legjobb esetben is azonnal otthon fogja érezni magát a világában. Külön előnye, hogy nagyjából bármelyik résztől el lehet kezdeni, mert nagy átfogó történetszál nem igazán akad benne.
Fun fact: A világ legrégebben futó sorozatáról van szó.
Viszont, aki naturalisztikus, véres jelenetekre vágyik az messzire kerülje el, mert alapvetően egy családi műsorról van szó. Halálesetek persze vannak szép számmal, de ügyesen megoldva. A borzongást leginkább a gyermeki félelmekre alapozzák, amit jó eséllyel mindenki át tud érezni, aki emlékszik még kölyök korára. Egyébként a sorozat már-már jelenséggé vált a briteknél, amit ezen a videón is jól lehet látni:
Számomra minimum óriási élmény látni, hogy legalább három generáció ül be a sorozat zenéjét előadó szimfonikus zenekart hallgatni, miközben jelmezes alakok csinálják a performance-t közöttük.
Fun fact: A sorozat készítésében volt egy nagyjából 20 éves szünet és a jelenlegi sorozatot 2005-ben indították el, az évadok számozását egyről kezdve, hogy a nézők ne érezzék be kell pótolni 25 évad eseményeit.
Szóval utólag is hamut szórok a fejemre, hogy az elmúlt pár évben ignoráltam az egészet, mert nem tűnt valódi scifi-nek. Amúgy, ha valaki Angliába vetődik és nagyon meg szeretne lepni valamivel itt egy tipp:
