Nagyapával találkozni mindig élmény. Legalábbis a bútormultiban minden alkalommal megerőíti bennem a véleményt, hogy Nagyapa bizony kivette a részét a kommunista rendszer megdöntéséből. Legalábbis az illegálisan kicsempészett teafilter és a durván nagy mennyiségű helyben elfogyasztott kávé mindig elgondolkodtat. Szerencse, hogy nincs baj a szívével. Egyébként egyszer megkérdeztem, a válasz az volt, hogy senki sem figyel. Ja, mint a szocialista rendszerben. Persze nem álltam le vitatkozni, mert nem szokásom.
Amúgy a címadó sajt meglepően finom, bár a krumpli még elbírna egy kis sót. Korrekt adag mindössze két kilóért. Viszont amíg ott ültem és ettem rájöttem, hogy több ilyen helyre lenne szükség, már nem bútorüzletre, hanem olcsó közkonyhára. Öröm volt nézni, hogy az emberek ettek/ittak/beszélgettek értsd közösségi térnek használtak valamit ami egyáltalán nem az. Egy ilyen kezdeményezés a közösségépítésen kívül még népegészségügyi szempontból is jó lenne, főleg hogy nem nagy adag és a menü összeállításába is beleszólhatnának a dietetikusok. Kicsit mondjuk scifi (ajánlott olvasmány: Asimov Elijah Baley történetei), hogy az ember nem otthon eszik, hanem uniformizáltan, a svéd bútorok között, amiknek a letisztult forma- és színvilága bizony eléggé beleillik a zsánerbe. Mondjuk a jövő társadalma csinálhatná úgy, hogy a fiatalok közkonyháznak, mondjuk a családalapításig amikor már mindenféleképpen igénylik a családi légkör intimitását. Egyszerű, a távol-keleti okosok is megmondták, hogy az arany középutat kell megtalálni, szóval leginkább csak az kéne, hogy legyen ilyen is. Főleg, hogy a napjainkban az egyik véglet (otthonétkezés) harapózott el nagyon. Annak minden káros vonásával egyetemben.
Amúgy utána kell nézni miért építették le a hadsereg kétharmadát 1955-ben...