Néha én mennyire utálom ezt a várost. Főleg mostanában, hogy kijöttem a gyakorlatból, mert háromszor majdnem beszoptam a ránézésre-szórólapot-nyújt-de-ha-hosszáérsz-fizess-mertkivágomahiszit über kombót. Persze mindezt ötszáz méteren belül. A lejmistákat meg már meg se említsük, elég fél percre megállni máris mint a keselyűk a friss dögre. Egészen addig míg kettőt-hármat el nem küldesz a halál faszára. Hogy kicsit Tarantinosra vegyem a figurát ugrok az időben, hogy a kép magyarázatot nyerjen: Vegyünk egy turisztikai szempontból finom zöld falatot a város közepén és nevezzük Városligetnek. Építsünk bele egy enyhén műemlék jellegű épületet a jégpálya oldalában mondjuk két generációval korábban. Fűszerezzük meg a Vajdahunyad vár 1:1-es makettjével körítsük várároknak álcázott csónakázótónak. Ezzel átellenben rakjunk egy gyógyfürdőt aminek egy rákféle a specialitása. Igen, a homár. Hagyjuk összeérni az ízeket.
Majd miután megfelelő ideig állni hagytuk, a nyár elején kezdjük lebontani a jégpálya kiszolgálóépületét - finoman felidézve a második világháború hatását a városra - és hordjuk tele sittel a jégpálya helyét. Ezután engedjük le a csónakázótóból a vizet, hogy a megrekedő esővízben a helyi szúnyogkolónia egy takaros integrált oktatási intézményt (óvóda a lárváknak, általános iskola a nagyobbaknak) helyezzünk el a pocsolya közepén egy padot látványelemként. Ha eddig nem vette el az egyszeri ember kedvét az élettől a látvány akkor csiklandozzuk egy kicsit a szaglószerveit is pálott pocsolyaszaggal.
Ha jól csináljuk akkor kész a turistacsapda, ugyanis vannak akik a sokk hatására nem távoznak élve, vagy ha igen bele sem merek gondolni milyen történeteket adnak tovább. Igen. Turistaszezon van, csak látni nincs mit.

Ja amúgy az eredeti terv az volt, hogy megnézzük a térhatású padlógraffitiket a Nyugatinál, kell-e külön megemlítenem, hogy nem találtuk?